Mit jelent nekem a festés?
1937.08.03-án születtem Léván. A JATE Bölcsészettudományi Karon pedagógia szakos diplomát szereztem, ott is doktoráltam pszichológiából. A festészet váratlan adomány számomra. 2012-ben a férjem halála után, az unokatestvérem elhívott festeni egy festőiskolába. Itt kiderült, hogy van hozzá adottságom. Ennek felszínre kerülése nagyban köszönhető kiváló tanáromnak Vágó Zoltánnak, aki az egyéni adottságokra koncentrált.
Visszatekintve az elmúlt évekre megfigyeltem, hogy különböző korszakaim voltak. A korszakok között a tartalom változott az első időben a gyászfeldolgozást segítette, hogy a különböző helyeket próbáltam megragadni, amik a férjemmel töltött kellemes időkre emlékeztettek. 7 évvel ezelőtt a beköltözésem egyik célja az volt, hogy az alkotásra a lehető legtöbb időt szánhassam. Arra törekedtem, hogy egy év alatt a lehető legtöbb technikát kipróbáljam. Akvarellel, akrillal, üvegfestéssel, olajfestéssel is volt lehetőségem foglalkozni. A következő fejezet akkor kezdődött amikor Vágó Zoltán iskolájától elszakadva, Budakeszin a generációk házában találtam új tanárra, V. Szakácsi Éva személyében. Itt más szemléletmóddal találkoztam. A téma mindenki számára adott volt az alkalmak során, így lehetőségem nyílt összehasonlítani magam festőtársaimmal, ez motivációként és lehetőségként szolgált a fejlődésre és a tanulásra. A covid időszakában online tanfolyamra váltottam, ami megint csak egy új fajta stílust és technikát ismertetett meg velem.
Úgy érzem a következő időszak akkor kezdődött meg számomra, amikor a közelmúltban félretéve azt az elképzelést, hogy már túl öreg vagyok egy saját stílust kialakításához, belső indíttatásból kezdtem el festeni, ami azért is nagyon fontos, mert számomra a festészet kapcsolatteremtő eszköz. Nem csak azért, mert találtam egy befogadó festőközösséget budakeszin, hanem mert egy elkészült kép mindig jó alapot szolgáltat a beszélgetésre.
