Giuseppe Arcimboldo után szabadon…
Csoportfoglalkozásaimon gyakran elhangzik az idősek részéről, mennyire hiányzik számukra az alkotás öröme. Korábban rendszeresen varrtak, kötögettek, festettek, rajzoltak. Az idő múlásával viszont már nehézséget jelent számukra a tű befűzése, az olló fogása. Sokat gondolkodtam, hogyan lehetne visszaadni az alkotás örömét, különösebb kézügyesség nélkül, a fantázia szabad szárnyalása mellett.
Az ötletet Giuseppe Arcimboldo szürrealista festőtől kölcsönöztem, aki elképesztő érzékkel használta a növényeket, gyümölcsöket, állatokat, könyveket különleges arcképein.
A foglalkozásaim mindig bemelegítő feladatokkal indulnak, mely a törzsfeladatra való ráhangolódást segítik elő. A „Ne beszélj zöldségeket!” című foglalkozás indító feladata a zöldségekkel kapcsolatos szólások – közmondások értelmezése volt. Ezt követően a csoporttagok a rendelkezésre álló zöldségekből képeket készítettek, az alkotással, mint eszközzel kinyitották emlékeik – érzelmeik színpadát.
A sok-sok zöldség által számtalan életkép került megalkotásra, megbeszélésre. Rég elfeledett szerelmek, tanítók, és tanítványok, szomszédok és barátok képei köszöntek vissza az uborka és répa halmokból. Kedves nyári emlékek képei, a családdal megélt boldog pillanatok jelentek meg a papírlapokon.
A záró körben elővettük a „gondolati képeslapunkat”. Ezt egy hatalmas fehér vászonként kell elképzelnünk, amelyet megtöltöttünk a foglalkozás legszebb – legkedvesebb pillanataival, valamint a csoportot foglalkoztató gondolatokkal.
A feladatok mentén az idős személyek kényszer nélkül hívtak elő, és osztottak meg olyan életképeket, amely számukra fontos, és kellemes élmény volt. Az alkotás által pedig sikerélményhez jutottak a csoport résztvevői. Zöldségműveikből fotók készültek, melyeket többen családtagjaiknak ajándékoztak, vagy kifüggesztették szobájuk falára.
Kedves Olvasó!
Higgyék el: Nem beszélek zöldségeket….. 😊
Horváth Hajnalka szociális munkás és szociálpolitikus