Március 19-én Fekete Edit lakónk verseiből összeállított irodalmi délutánt szerveztünk a zuglói Olajág Otthonokban. Nem az illem és a látszat hozott össze bennünket, hanem az egészséges tiszta kíváncsiság! Akik ismerjük, ezért is kedveljük Editet, mert képes kíváncsivá tenni, felrázni az érdektelenségből és elindítani az érzést, a gondolatokat.
Nem lágy tavaszi, de mégis néha álom, néha élet, amit üzen.
Úgy illeszti össze az ellentmondásokat, mintha anélkül nem létezne élet, az ellentmondás harmóniája Edit szemszögéből maga a lét. A verses délután első felében választ kaptunk a költőnő életfilozófiájáról. A válasz túlzás, inkább csak ízelítőt. Kisgyermekként hogyan érzett, majd a későbbiekben mit tapasztalt, hogyan hatott rá a tapasztalat. Az életút, nosztalgia és üzenet – képezte a verses délután gondolatiságát.
A három rész között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium tanulói, Vági Sándor és Szarka Péter játszottak gitáron. A szellemiségéről szóló versek az Olajág Otthon dolgozói, a visszaemlékezés ízelítőjét az Olajág Otthonok lakói előadásában hallhattuk, a jövő generációhoz szóló üzeneteit az Ybl Miklós Építőipari Technikum és Szakképző Iskola tanulói adták elő.
A délután üzenete a közös munka örömére világított rá, az ifjú előadók megerősítették a résztvevőkben az Olajág Otthonok eszmeiségét, egy család vagyunk, de ifjúság nélkül a szellemi hagyaték értelmetlenné válik.
Köszönjük szépen a résztvevő diákoknak, hogy hozzájárultak a rendezvény sikeréhez.
