A hosszúnak tűnő, hideg, borús tél után egy napsütéses, langyos, a tavasz leheletét árasztó márciusi tavaszi napon ellátogattunk az Alcsútdobozi Arborétumba. Sétánk során sok mindent felfedeztünk a csendes, békés, ébredező természetből. Találkoztunk az egyedülálló mediterrán hóvirágmezőkkel, és az avar alól még csak bujkáló téltemető virágok kukucskálásával.
Mindezt a csend, a napsütés, a jó levegő és a háborítatlan természet ölelésében. Ez a béke és a nyugalom szigete. A nyurga fehértörzsű platánok, a különböző matuzsálemkorú odvas fák, a madárcsicsergés, a vízcsobogás hatása alatt.
Utunk során megtekintettük az építészetileg is egyedülálló építményeket. A kastély déli szárnya, a medveház, az oroszlános kád, a régi porta épülete, a felújított kápolna….
Ezt látni kell! Ezzel nem lehet betelni!
Végezetül utunk végén megcéloztuk a kijáratot, ami egy kicsit zokon esett, mert véget ért az idilli, természet közeli utunk.
Hazafelé pihentetőül betértünk Csákváron a Csuta Cukrászdába, ahol újabb meglepetés ért bennünket. A finomságokon kívül új tartalommal is megtöltötték ezt a helyet.
Az udvar közepén egy körbejárható makett formájában Csákvár nevezetességeit tekinthettük meg.
Az épületbelső is bővült, új bútorzat, gyönyörű cserépkályha.
Bárzongorista főállásban, igazi kávéházi hangulat.
Fiatalok mosolyogva szolgálnak ki. Az udvari székeken puha takarók.
Kell ennél több?! Nekem nem!
Köszönöm, hogy részt vehettem többedmagammal ezen a felejthetetlen programon.
2025. március 07.
Porkoláb Benjaminné az Olajág lakója, Törökbálint